Bartalis János: Várlak

Éjfél van, és én még nem alszom.
Hallgatom a csendes éjjeli zajt.
A mező piheg.
Fáradt csillagok bóbiskolnak
A hold lezuhant a kertek mögé!
Várlak, hogy jöjj.
Várlak, hogy egyszer besuhanj.
Hold-lábaid nesztelen röptét lesem
a bokorközön.
Szellőlengésed fehér szárnyalását.
Várlak, hogy itt légy,
hogy eljöjj és megörvendeztess.
Várom a lombzajt.
Várom a harmatcseppek
piciny csengetését.
Várom az apró füvek suttogását.
Várlak Téged!...
...szívem ős mély dobbanását
várom a csendes éjben.

Tóth Árpád – Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

Attól, hogy még orvos vagy,
Beteg is lehetsz.
Attól még, hogy bíró vagy,
Bűnös is lehetsz.
Attól még, hogy ember vagy,
Boldog is lehetsz!

Fodor Ákos

Minden búcsúdalt megírtam már rég,
- nem hitted el.
Meglepi a szívem valami tiszta csendesség,
bennem újra az idő énekel.

Kezemet nyújtom, kérlek, ismerj fel,
értsd meg, amit mondok, kérlek, fogadj el!
Ha nálad lesz egy kérdés, nálam biztos lesz egy válasz,
ha választanod kell, kérlek, engem válassz!

 Meggyújtom majd újra a dalok mécsesét,
- ó, csak dallam és szó.
Felragyog egy percre, fenn, a magas ég,
mint egy végtelen templom-hajó.

 Kezemet nyújtom, kérlek, ismerj fel,
értsd meg, amit mondok, kérlek fogadj el!
Ha nálad lesz egy kérdés, nálam biztos lesz egy válasz,
ha választanod kell, kérlek, engem válassz!

 Elér majd az öröm, ahogy elért már a baj,
- nincsen mitől félj.
Ha eltűnne a dalos akkor is megmarad a dal,
és segít, hogy boldogabban élj.

 Kezemet nyújtom, kérlek, ismerj fel,
értsd meg, amit mondok, kérlek, fogadj el!
Ha nálad lesz egy kérdés, nálam biztos lesz egy válasz,
ha választanod kell, kérlek, engem válassz…….

Hello, hello, újra itt vagyok,
Vissza kellett jönnöm hozzád, és lehet, hogy maradok.
Tudom, tudom, nem láttál rég,
Bármit is mondasz, szemedben a megértés tüze ég.

Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.

Hello, hello, nem tűntem el,
Csak egy távoli bolygón jártam lehunyt szemekkel.
De kinyílt lassan a szem,
Most is rád ragyog,
Könny reszket benne,
Mert látom, hogy vak vagyok.

Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.
Hiszen minden bűnöm megbocsátható...

Hello, hello, én a régi vagyok,
Tévedésből jöttem a földre, és félek, hogy itt ragadok!
Hiszed, vagy nem, egyszer hazajutok,
Nem látsz majd többé, hiányozni fogok...

Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
Azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.

Hello, hello, én a régi vagyok,
Tévedésből jöttem a földre és félek, hogy itt ragadok!
Hiszed, vagy nem, egyszer hazajutok,
Nem látsz majd többé, hiányozni fogok.

Bogdán András: Álmodó

Amikor lehunyod két csillag-szemed,
Amikor párnádra hajtod a fejed.
Amikor gondod a holnapra hagyod,
Amikor álmodsz - én Veled vagyok.

Amikor lépted rossz útra téved,
Amikor sorsod nehéznek érzed.
Amikor egyedül maradtál végleg,
Amikor nincs más - vezetlek Téged.

Amikor sírnál - de elfogyott könnyed,
Amikor érzed - a szavak is ölnek.
Amikor a sötét elnyelne Téged,
Amikor fény kell - én gyújtok Néked.

Amikor könnyed patakként árad,
Amikor örök vendég a bánat.
Amikor felhők ültek a szemedre,
Amikor sírsz - mosolyogj szemembe...

Amikor fáj - ne hagyd, hogy fájjon.
Amikor bánt - ne hagyd, hogy bántson.
Amikor eljön a halál érted.
Akkor élni én hívlak Téged...

Álmodj patakot, virágzó rétet,
Őzet, pacsirtát, fürge menyétet.
Álmodj napot, szellőt - fényeket,
Csillagok vándora - élj életet...

Nincsen hazám, nincsen házam
Még a gond is nagyobb nálam
Nincs hatalmam, nincsen pénzem
Bolonddá tett engem az Isten
Hej, galambom

A fizetséget megszolgálom
Nem lesz nékem adósságom
Tiszta szívvel azt remélem
Én, a bolond, ágyban végzem
Hej, galambom

Bolond száján bolond a nóta
Ha bolond lennék, igazam volna
Bolond száján bolond a nóta
Ha bolond lennék, igazam volna

Furcsa világ amit élek
Huncut adja az erényest
Ostobák a jó tanácsot
Szép lányok a bolondságot
Hej, galambom

Ha egy leány engem kérne
Becsülettel álljak érte
Megtenném én, bár nem érdem
Én a bolond, ágyban végzem
Hej, galambom

Bolond száján bolond a nóta
Ha bolond lennék, igazam volna
Bolond száján bolond a nóta
Ha bolond lennék, igazam volna

Görbe tükröm, mondd meg bátran
Ki a bolond a világban
Kik a szurony hegyén táncot járnak
Ágyúszóval muzsikálnak
Hej, galambom

Bolond száján bolond a nóta
Ha bolond lennék, igazam volna
Bolond száján bolond a nóta
Ha bolond lennék, igazam volna

Ha bolond lennék, igazam volna
Ha bolond lennék, igazam volna

Miért múlik el minden,
és veled is érzem
az idő hozta fogaskerekét;
mert tudom, hogy szeretni
Téged ez minden vágyad,
és én újra elhinném...

Mi lesz, ha vége a nyárnak, és minden csodának,
és elmész, mert valaki téged is vár;
ha nem látom többé könnyes szemed,
hogy kérőn, kedvesen néztél rám!?

De várj, még valamit mondanék,
ha még egyszer hívnál, lehet,
hogy végleg nálad maradnék!

Kinek mondjam el,
ha már senki nem felel?
bilincselj magadhoz, ha újra elmennék...
Taníts meg, hogyan szeresselek,
titokban merre keresselek?
Ha tudnám, Te is vársz, veled újra kezdeném,... veled újra kezdeném!

Nekem te vagy a minden,
és nem szóltam mégsem, hogy elmegyek,
nem maradok a tiéd,
pedig ezerszer próbáltam megszökni szívemtől,
úgy ahogy vissza se fordulnék.
Még valahol láttalak újra, de nem hiszem el,
csak képzelet vagy, látomás...
Hisz távol vagy tőlem,
és te is valaki mással éled
a hétköznapok moraját!

De várj, még valamit mondanék,
ha még egyszer hívnál, lehet, hogy végleg nálad maradnék!

Kinek mondjam el,
ha már senki nem felel?
bilincselj magadhoz, ha újra elmennék...
Taníts meg, hogyan szeresselek,
titokban merre keresselek?
Ha tudnám, Te is vársz, veled újra kezdeném!

Csak ülök a parton a magányommal
és nézem, hogy táncol a vízen a fény
a lopott órákat számolom újra meg újra,
de ha itt lennél, most valamit mondanék,
ha csak még egyszer hívnál......

Kinek mondjam el.....
Bilincselj magadhoz....
Újra kezdeném......

Kinek mondjam el,
ha már senki nem felel?
bilincselj magadhoz, ha újra elmennék...
Taníts meg, hogyan szeresselek,
titokban merre keresselek?
Ha tudnám, Te is vársz, veled újra kezdeném.

Hogyan szeresselek,
titokban merre keresselek?
Ha tudnám, Te is vársz, veled újra kezdeném,... veled újra kezdeném!

Gary Hun - Álmodj velem

Álmodj velem egy éjszakán,
Ha gond gyötör, ha bánt magány,
Álmodj, ha szíved összetört,
Hogyha a bánat meggyötört,

Álmodj, ha a sors ott talál
Az élet árnyékos oldalán,
Ha összeroppantott a bú,
S szorítja szíved sok tabu,

Álmodjál velem, és ne félj,
Bújj közel hozzám és mesélj,
Mondd el, mi lelkeden a súly,
Ha a rosszkedved szele fúj,

Álmodd, hogy mellemen halkan sírsz,
S kikönnyezed magadból a kínt,
Álmodd, hogy féltelek nagyon,
Hogy csókod visszacsókolom,

Álmodj velem, ha üres az ágy,
Álmodj velem, ha kínoz a vágy,
Álmodj, ha szerelemtűz éget,
S álmodban átölellek Téged,

Álmodd, hogy kebled csókolom,
Álmodd hasadra homlokom,
S hogy tárt combodon két kezem,
Mert tested ízét élvezem,

Álmodd, hogy szerelem éhe hajszol,
Eperszín ajkaiddal felajzol,
Térdelsz, s karom magamhoz láncol,
Ujjbegyem a hajadban táncol,

Felfalsz, és élvezzük a mámort,
S halljuk felettünk repdesni Ámort,
Testünket nyila, összetűzi
S ajkadat velem összefűzi.

Álmodd azt, hogy forr a vérem,
Hogy szerelemittasan kérem,
Nyílj meg nekem, és úgy szeress,
S álmodj magadba engemet!

Álmodd, Benned feszülök, várva,
Hogy körbefonsz, magadba zárva,
És elkap a vágy újra meg újra,
Vonaglunk ketten egybeforrva,

Aztán azt, hogy a csend megül,
Hogy kibújt Hold a domb mögül,
S izzadt hajszálad fonalán
Fon Neked ezüstfény glóriát,

Álmodd kezedet a karomra.
Álmodd fejed a mellkasomra,
És a csendben hallhatod,
Hogy szívem érted dobog!

Álmodd, hogy álmod véget ér,
Felébredsz, s szíved arra kér,

Váltsam valóra álmaid!

Egy dal kísért a rádión
A membrán szétszakad,
A hangod úgy karol
Hiába érzem, értem mindegyik szavad
Nekem nem szabad

Egy más világ, dallamán
Üvöltöm át veled, az éj mély
Bársonyát.
Nézd, a hajnal járja át szárnyamat,
Nekem nem szabad..

Követhetnélek, de a szív,
A szív már nem hagy
Elérhetnélek, de túl közel, túl
messze vagy

Hiába látom, álmom ring a part alatt
Nekem nem szabad
Nem, nem, nem szabad

Követhetnélek, de a szív
A szív már nem hagy
Elérhetnélek, de egyszerre közel és
Egyszerre messze vagy

Minden határon innen, minden határon túl

Csak hallgatom, milyen könnyű vagy
Mást nem szabad...
Nekem nem szabad...
menni nem szabad...
elmenni nem szabad...
Veled...

Te vagy, akitől megtudom:
A csodára nekem is lett jogom.
Köszönlek.
Várlak.

Ákos

Láttam, nem fértél a bőrödbe
Felszedtelek téged elsőre
Mi voltunk a világon a legjobbak
Ebből semmi nem maradt

Együtt éltünk tíz évet
Őrzök rólad néhány fényképet
Ha szembejössz az utcán nem ismerlek meg
Nem talállak, nem is kereslek

Minden tegnap volt
Minden megtörtént
De mindig szerettél
Veled volna jó
Ha újra kezdeném

Egy sohanem volt kisgyerek
Aki nem mondta nekünk, hogy szeretlek
Aki nem fogta a kezünket
Aki nem sírt és nem nevet

Minden tegnap volt
Minden megtörtént
De mindig szerettél
Veled volna jó
Ha újra kezdeném

Sárhelyi Erika: Lassú menüett

Leszállt az éj, de még túl sok a fény,
a nappali nyüzsgés is itt rekedt.
Aludjunk el valami új mesén,
hadd legyek most kicsit a gyermeked.


Bántja szemem, kapcsold le a Holdat,
fújd el, kérlek, a csillagok tüzét,
úgy ringass, hogy két kezed a holnap,
higgyünk benne, hogy lesz még meseszép.


Dúdolj nekem, lásd, szívedre bújok,
éreznem kell a páros ütemet.
Könnyebbednek lelkemen a súlyok,
amíg szól ez a lassú menüett.

Looking out the door
I see the rain fall upon the funeral mourners
Parading in a wake of sad relations
As their shoes fill up with water

Maybe I'm too young
To keep good love from going wrong
But tonight, you're on my mind so
You never know

Broken down and hungry for your love
With no way to feed it
Where are you tonight?
Child, you know how much I need it.
Too young to hold on
And too old to just break free and run

Sometimes a man gets carried away,
When he feels like he should be having his fun
Much too blind to see the damage he's done
Sometimes a man must awake to find that, really,
He has no-one...

So I'll wait for you... And I'll burn
Will I ever see your sweet return?
Oh, will I ever learn?
Oh, Lover, you should've come over
Cause it's not too late.

Lonely is the room the bed is made
The open window lets the rain in
Burning in the corner is the only one
Who dreams he had you with him
My body turns and yearns for a sleep
That won't ever come
It's never over,
My kingdom for a kiss upon her shoulder
It's never over,
all my riches for her smiles when I slept so soft against her...
It's never over,
All my blood for the sweetness of her laughter...
It's never over,
She's a tear that hangs inside my soul forever...

But maybe I'm just too young to keep good love
From going wrong
Oh... lover you should've come over...

Yes, and I feel too young to hold on
I'm much too old to break free and run
Too deaf, dumb, and blind
To see the damage I've done
Sweet lover, you should've come over
Oh, love, well I'll wait for you
Lover, you should've come over
'Cause it's not too late.

József Attila: Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,

Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,

Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.

Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,

Csak szép játék vagy, összetörlek,

Fényét veszem nagy, szép szemednek.

- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,

Hiába minden álszemérem,

Hiába minden. Ölbe kaplak:

Harapj, harapj, vagy én haraplak!

1923. jan. 1.

Váci Mihály - Nélküled

Elmúlnak így azt estjeim
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled,
­szemem ki sem nyitom.

Olyan nehéz így a szívem,
hogy szinte földre ver,
le-le hullom, de sóhajom
utánad ­ felemel.

Olyan csönd van így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani.

 Mondd meg nekem kicsi madár, mikor lesz már nyár?
Mondd meg nekem kicsi madár, mikor lesz már nyár?
Megmondom én neked lányom mikor lesz már nyár,
húsvét után tavasz nyíl rá és még aztán jön nyár.

Mikor lesz már nyár?
Mikor lesz már nyár?

Tavasz, tavasz gyenge tavasz, mindent megújítasz.
Erdőt mezőt beborítasz, engem szomorítasz.
Este madárkák összegyűlnek, szépen zengedeznek.
Csak az árvák keseregnek, ők nem énekelnek.

Mondd meg nekem kicsi madár, mikor lesz már nyár?
Mondd meg nekem kicsi madár, mikor lesz már nyár?
Este madárkák összegyűlnek, szépen zengedeznek.
Csak az árvák keseregnek, ők nem énekelnek.

Gyenge napsugár...
Gyenge napsugár...
Gyenge napsugár...

Mondd meg nekem kicsi madár, mikor lesz már nyár?
Mondd meg nekem kicsi madár, mikor lesz már nyár?
Mondd meg nekem kicsi madár, mikor lesz már nyár?
Mondd meg nekem kicsi madár, mikor lesz már nyár?

Every breath you take
Every move you make
Every bond you break
Every step you take

I'll be watching you

Every single day
Every word you say
Every game you play
Every night you say

I'll be watching you

O can't you see
You belong to me
How my poor heart aches
With every step you take

Every move you make
Every vow you break
Every smile you fake
Every claim you stake

I'll be watching you

Since you've gone I been lost without a trace
I dream at night I can only see your face
I look around but it's you I can't replace
I feel so cold and I long for your embrace
I keep crying baby, baby, please

O can't you see
You belong to me
How my poor heart aches
With every breath you take

Every move you make
Every vow you break
Every smile you fake
Every claim you stake

Every move you make
Every step you take
I'll be watching you

Szécsi Margit - Körülötted bolyongok

Belső zsebedbe bújva
lehetne élni szépen
dobogós boldogságban
halálig szívverésben.

Tele van a sötét égbolt ragyogó csillaggal,
Tele van az én szívem is keserű bánattal,
Mit ér nekem, mit ér nekem csillag ragyogása,
Ha az én bús szívemnek nincs vigasztalása.

Se nem kicsi, se nem nagy
Éppen hozzám való vagy...

Ez a világ olyan világ, mint a mogyorófa virág.
Sokat ígér, keveset ad. Amit ad,... ezt ad...
Elosztották a bánatot, (csináld, csináld, jól csináld) ott sem voltam, mégis jutott...
A kibaszott életbe!

Se nem kicsi, se nem nagy,
Éppen hozzám való vagy...
Csináld, csináld, jól csináld!
Nehogy szégyenbe hozzál!

Wass Albert - Magányosság erdeje

Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak; én és valaki
valaki, akit nem is ismerek.
És aki mégis, mégis elkísér
akármeddig megyek.
Valaki, akit mégsem ismerek.

S van itt egy álmom: különösen szép
és különösen mégis fáj nekem:
Valaki egyszer majd elémbe lép
és megfogja két tévelygő kezem
lecsókolja két könnyező szemem...
Valaki majd az életembe lép
aki százszor több, mint az életem.
Van itt egy álmom: különösen szép
és különösen, mégis fáj nekem...

Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak, én és valaki.
Valaki, akit nem ismerek
és akiről még tudnom sem szabad:

Bár jobban szeretem, mint magamat.