Agárdy Gábor (eredetileg Arklián Gábor vagy Gabriel Arkalijan)

Szeged, 1922. augusztus 2. – Budapest, 2006. január 19. -  a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész.

Örmény családból származott, nagyapja az örmény holokauszt egyik szenvedő áldozata volt, apját pedig menekülés közben valaki beemelte egy szekérbe és így megmenekült a mészárlás elől.

Agárdy Gábor 1922. augusztus 2-án született Szegeden. Először nyolcéves korában lépett színpadra: játszott a Szegedi Szabadtéri Játékokon, majd az Országos Színészegyesület színésziskolájába járt, 16 éves korában, mint "táncos boy és kardalos" leszerződött a szegedi Városi Színházhoz. 1941-ig játszott szülővárosában, ezután vándorszínész lett. 1942-ben katonai behívóval tábori színházba, majd az orosz frontra, végül hadifogságba került. Kilenc hónap múlva tért haza, majd évekig vándorszínészként járta az országot kisebb-nagyobb vidéki társulatokkal.

A Miskolci Nemzeti Színház 1949-ben fogadta tagjai közé, Agárdy Gábor három évvel később Budapestre került, s a Fővárosi Operettszínház tagjaként egyre népszerűbb lett.

Három év után átszerződött az Ifjúsági, később Petőfi Színházba, ahol - saját bevallása szerint - pályafutása legszebb tizenkét esztendejét töltötte el.

Majdnem háromszázszor alakította ott Katz tábori lelkészt Hasek Svejkjében, és több mint kétszázszor Brecht Bicska Maxiját a Koldusoperában.

1964-ben a Nemzeti Színház társulatának tagja lett, ahol 1989-ben örökös tag címet kapott. 2000-től haláláig a Pesti Magyar Színház művésze volt. A Nemzeti Színház falai között több mint félszáz szerepet formált meg. Filmes és televíziós szerepeivel együtt alakításainak száma meghaladta a százat.

Agárdy Gábor 1954-ben játszott először filmben, gyakran osztottak rá parasztemberes szerepeket vagy éppen karakterisztikus figurákat. Ilyenek voltak például az Égimadár, a Csempészek, az Akiket a pacsirta elkísér, az Egy magyar nábob vagy az Egri csillagok és a Retúr című alkotásokban játszott felejthetetlen szerepei.

A színművészet mellett festett is. 1967-óta több önálló kiállításon is bemutatták ikonfestményeit, amelyek közül néhány munkája megtalálható a Pannonhalmi Apátságban, az oroszországi Danyilov Kolostorban és a Vatikánban is.

Művészetét 1958-ban és 1962-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el. 1968-ban Érdemes művész, 1980-ban Kiváló művész lett. A Kossuth-díjat 1985-ben kapta meg, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki, 2002-ben ehhez még a csillaggal-fokozatot is átvehette. 2000-ben a Nemzet Színésze lett. 2002-ben választották meg Budapest díszpolgárává.

Agárdy 2005 szeptemberében került kórházba egy színpadi baleset következtében kialakult szövődmény miatt, ahonnan már nem térhetett haza. Hosszan tartó betegség után, 2006 januárjában, 83 évesen érte a halál.

Színházi szerepei:

• Katz tábori lelkész (Hašek–Burian: Svejk)
• Bicska Maxi (Brecht: Koldusopera)
• Sipos úr (Molnár Ferenc: Az üvegcipő)
• Liliom (Molnár Ferenc)
• Green (Kafka: Amerika)
• Slift (Brecht–Weill: A vágóhidak Szent Johannája)
• Bubnov (Gorkij: Éjjeli menedékhely)
• Juszov (Osztrovszkij: Jövedelmező állás)
• Miksa (Kornis M.: Halleluja)
• George (Poiret: Őrült nők ketrece)
• Miska (Kálmán Imre: A csárdáskirálynő)
• Zetelaki Dániel (Sütő András: Advent a Hargitán)

Fimszerepei:

• Én és a nagyapám (1954) – tanító
• Kati és a vadmacska (1955)
• Éjfélkor (1957)
• Csempészek (1958) – Mihály
• Razzia (1958)
• Égi madár (1958) – az apa
• Akiket a pacsirta elkísér (1959) – Csiszér
• Álmatlan évek (1959) – Tóth
• Pár lépés a határ (1959) – Fábián pap
• Kálvária (1960) – Kovács Feri, Gizi férje
• Virrad (1960) – Bártfai igazgató
• Hosszú az út hazáig (1960)
• Amíg holnap lesz (1961) – Erős Gábor
• Puskák és galambok (1961)
• Délibáb minden mennyiségben (1962) – Angyal András / Antal Bandi
• Mici néni két élete (1962)
• Germinal (1963)
• Hogy állunk, fiatalember? (1963) – Környei Gábor párttitkár
• Ha egyszer húsz év múlva (1964) – Gyuszi bácsi
• Másfél millió (1964) – Kálmán
• Szegénylegények (1965)
• A tizedes meg a többiek (1965) – Levente parancsnok
• Egy magyar nábob (1966) – Kutyafalvy András
• Kárpáthy Zoltán (1966) – Kutyafalvy András
• Édes és keserű (1966)
• Egy szerelem három éjszakája (1967)
• Egri csillagok I-II. (1968) – Sárközy
• A varázsló (1969) – Balogh apuka
• Ismeri a szandi mandit? (1969) – cukrász
• Szemtől szemben (1970) – Fóris János
• Kakuk Marci (1973) – erdész
• Csínom Palkó (1973)
• Lúdas Matyi (1979) – Az ispán hangja
• Vőlegény (1982) – Csuszik Zsiga
• Retúr (1996) – Károlyi
• Az utolsó blues (2001) – Zsül
• A gyertyák csonkig égnek (2006)

Tévéfilmek

• A helység kalapácsa (1965) – Csepű Palkó
• Jaguár (1967) – Mazurka
• Egy óra múlva itt vagyok (1971) – Tyurin
• Villa a Lidón (1971) – Smith
• A dunai hajós 1-2. (1974) – Dragos Károly
• Uraim, beszéljenek! (1974)
• Kérem a következőt! (1974-rajzfilmsorozat)
• A peleskei nótárius (1975)
• Micsoda idők voltak! (1975)
• Második otthonunk: az SZTK (1977)
• Robog az úthenger 1-6. (1977)
• Bovári úr (1977) – Veres Pál
• Az Isten is János (1977)
• Második otthonunk: a munkahely (1978)
• Egy ház a Körúton (1979)
• A siketfajd fészke (1980)
• Mint oldott kéve 1-6. (1983)
• Örökkön-örökké (1984)
• Kérők (1986) – Baltafi / Hadházi
• Égető Eszter (1989)
• Ábel Amerikában (1998)
• A titkos háború (2002)
• Gáspár (2004)

Díjai

• 1959 – Jászai Mari-díj
• 1962 – Jászai Mari-díj
• 1968 – Érdemes művész
• 1980 – Kiváló művész
• 1985 – Kossuth-díj
• 1989 – A Nemzeti Színház örökös tagja
• 1995 – Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje
• 1996 – Sík Ferenc-emlékgyűrű
• 1998 – Örökös Tagja a Halhatatlanok Társulatának
• 2000 – A Nemzet Színésze
• 2002 – Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal
• 2002 – Budapest díszpolgára „a magyar színház- és filmművészetben nyújtott alakításai elismeréséül, társadalmi problémákra érzékeny életművéért”
• 2004 – Pro Urbe Szeged
• 2006 – Magyar Filmszemle, (posztumusz) életműdíj

Forrás: wikipedia.org, index.hu